Simonffy Géza-szeminárium, 2010

tóthzsuzsás beszámoló a TÚK tihanyi összejöveteléről, Trupka Zoltán képeivel

Elefántcsonttorony kontra bulvár. Nagyon leegyszerűsítve így is meg lehet fogalmazni azt az egyébként roppant fontos és aktuális kérdést, amit az idei tihanyi szeminárium keretein belül feszegettünk. Kutatók és újságírók, a hagyományos és az új médiumok, webes eszközök tudorai egyaránt.

Május 14-én délelőtt ismerős helyszínre érkeztem kollegáimmal, hiszen immár sokadszorra az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében tartjuk meg a Simonffy Géza szemináriumot. A baljós jelek ellenére tizenegy óra körül a Nap is kisütött, a tóban hattyúk fogadtak, szép sorjában mindenki megérkezett. Kezdődhetett hát a program, a beszélgetések, és a rövid, de kellemes túrák a hegytetőre.

This slideshow requires JavaScript.

Első napirendi pontunk a magyar tudománykommunikáció fiatalításának lehetősége volt ifjú kutatók bevonásával. A témában négyen tartottak előadást: Stöckert Gábor az Indextől, Pásztor Balázs az Élet és Tudománytól, Babinszki Edit a Deltától, és Molnár Csaba a Magyar Nemzettől. Stöckert Gábor az online sajtó sajátosságairól számolt be, amiről ugye tudjuk, hogy állandó versenyfutásban van az idővel, kattintásszámra törekszik, így kénytelen-kelletlen is a bulvár felé sodródik. Pásztor Balázséknak a helyzete annyival egyszerűbb, hogy az Élet és Tudomány szerzői lap, és a kutatók fiatal generációja talán nagyobb szerepet vállal saját eredményeinek ismertetésében. Babinszki Edit teljesen már oldalról nézi a dolgokat, hisz ő a vizuális műfajban, a televízióban küzd a tudomány népszerűsítéséért. A bulvár persze itt is jelen van, ezért nagyon fontos a mindenkori impakt faktor mértéke, amit a kolleganő remekül alkalmaz írásban is, példaként hadd emeljen ki a Természet Világában (2007/9, 392. o.) megjelent “Amikor még Himalája voltam” c. cikkét. Molnár Csaba tudósként ír és tapasztalata szerint háttere sokban segíti őt közös nevezőre jutni más területen dolgozó szakemberekkel.

A délutáni programban kutatók beszélgettek arról, hogyan segíthetik a sajtó munkáját szakmai hitelesség kérdésében. A felszólalók közt volt Csépe Valéria, az Akadémia főtitkárhelyettese, Bíró Péter akadémikus, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója, Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke, valamint Duda Ernő, az MTA SZBK Biokémiai Intézetének munkatársa.

Gyakorlatilag mindenki, felszólalók és közönség egyaránt, egyetértettek abban, hogy az elefántcsonttoronyból ki kell lépni, nyitottabbnak kell lenni a kommunikációban, ám fontos megtanulni helyén kezelni a médiát, hogy az ne forgassa ki a kutatók szavait és ne vagdossa összevissza a rögzített hang- és képanyagot. A harcot mindenképpen fel kell venni az áltudományokkal főként most, hogy a webkettes megoldások, mint a közösségi oldalak és a blogok, gyakorlatilag egy perc alatt lehetővé teszik bárki számára, hogy hirtelen felindulásból ismeretterjesszen, és sokszor minden butaságot összehordjon zsírégető alsóneműről, vírusszerűen terjedő dislexiáról, vagy jobb és bal agyféltekéről.

Az első nap eredményesen zajlott, vacsora előtt még egy rövid sétára is jutott idő. Ennek során a hegyről láttunk jópár vitorlást, majd eljutottunk a festői belső tóhoz, hogy végül kellemesen megéhezve ülhessünk asztalhoz.

Néhány meglepetést még tartogatott számunkra az este, mert ahol ennyi az átlagosnál jóval kíváncsibb ember gyűlik össze, ott mindig történik valami érdekes. Most sem volt másképp. Egyhamar arra terelődött a beszélgetés, hogy mennyire jól látni szabad szemmel műholdakat, de még az ISS-t is, létezik egy komplett honlap ezen információkkal. Noha én sem vagyok teljesen járatlan efféle technikai megoldásokban, azért picit kapkodtam a fejem, mikor négy férfikollégám tíz perc leforgása alatt kinyomozta az épület GPS-koordinátáit, megszerezte a felettünk áthaladó ISS menetrendjét és közölték, hogy még van körülbelül fél óránk, nem kell sietni.

Az időjárás még mindig velünk játszott egy csapatban, mert pár kósza felhőt leszámítva az ég tiszta volt. Apró műholdak haladtak felettünk, pár hulló csillag és végül a nagy attrakció, az ISS! Az apátság felől érkezett és hihetetlen sebességgel száguldott át fölöttünk, míg el nem tűnt a feketeségben. Még órákon át csillagok ragyogtak a szememben, ráadásul csillagász kolléga minden kérdésemre felelt, szinte az összes látható bolygó és csillag nevére fény derült.

Másnap már nem volt szerencsénk a reggeli sétával, hisz ha az ajtóban nem állít meg minket egy kolléga, hogy a műholdas felvételek szerint minden percben elkezdhet esni, akkor bizony csúnyán eláztunk volna.

A délelőtt folyamán három előadást hallgathattunk meg három kutatótól, akik élőben mutatták be, hogyan lehet komoly eredményekről közérthetően beszámolni. A felszólalók Kiss László az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézetből, Buday László egyetemi tanár a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézetből, és Gali Ádám, a BME Atomfizika Tanszékének tudományos munkatársa voltak. Be kell, valljam, én Kiss Lászlót órákon át tudnám hallgatni, de most már szerintem nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy a csillagászat a gyengém.

Végezetül a záróakkordot a délelőtti előadók és Kordos László, a MÁFI igazgatója (Az Év Ismeretterjesztő Tudósa – 2009) Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat és Növénykert szóvivője és Palugyai István, a Népszabadság tudományos rovatának vezetője, a TÚK elnöke adta egy közös beszélgetéssel a kutatók médiában történő szerepléséről. A nap végére azzal mindenki egyetértett, hogy a tudománynak és a sajtónak szimbiózisban kell élnie. Fontos, hogy a kutató megtanulja kezelni a médiát, és a média pedig megbízhatóságával válaszoljon erre.

Hisz a tudományról, az eredményekről beszélni kell. Az információs zűrzavar és szennyezettség okozta károkat fel kell számolni, az áltudományoknak nem szabad további teret engedni. S ezt a harcot minden létező csatornán folytatni kell, hisz nem mindegy kihez és hogyan szólunk. Amíg a tapasztaltabb kollégák a jövőbe mutató stratégiát finomítják, én megteszem a magamét a lövészárokban és a mindennapokban hintem el az apró tudományos morzsákat, melyek mutatják a kivezető utat a szélhámosság sötét rengetegéből.

Tóth Zsuzsa

A találkozón készült fényképek itt is megtekinthetők.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s