Szakmai beszámoló a 2010-es Simonffy szemináriumról

nkthhungary

A NEMZETI KUTATÁSI ÉS TECHNOLÓGIAI HIVATAL PÁLYÁZATI TÁMOGATÁSÁVAL

Szakmai beszámoló

a Tudományos Újságírók Klubja által szervezett

2010. évi Simonffy Géza Szemináriumáról

MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany

2010. május 14-15.

A kétnapos műhelykonferencia ez év tavaszi programjában meghatározó szerepet játszott a tudományos kommunikáció. Hol található a tudományos ismeretterjesztés helye a médiában? Hogyan teremthető meg a kapcsolat a szakemberek, az ismeretterjesztő szakma és a közönség között? Szükség van-e új módszerekre? Hogyan egyeztethető össze a tudományosság, a szakmai elvárások és a laikus közönség befogadóképessége közötti szakadék?

1. Hogyan kommunikálunk! Jól?

Fiatalíthatja-e, frissítheti-e a magyar tudománykommunikáció nyelvezetét, hozzáállását az, ha a fiatalok nagyobb szerepet vállalnak benne?

A beszélgetés vendégei fiatal újságírók, szerkesztők: Stöckert Gábor (Index), Pásztor Balázs (Élet és Tudomány), Babinszki Edit (Delta), Molnár Csaba (Magyar Nemzet).

Moderátor és rapporteur: Sályi András, a Magyar Katolikus Rádió valamint a Duna Televízió Heuréka! Megtaláltam! című produkciójának munkatársa

A kétnapos programsorozat nyitó szekciójának vendégei fiatal újságírók, szerkesztők voltak, akik négy különböző médiumot képviseltek: az Index internetes hírportált, az Élet és Tudomány ismeretterjesztő hetilapot, a Delta című televíziós produkciót, valamint a Magyar Nemzet Magazin tudományos rovatát. A moderátor személyében pedig a rádiós és televíziós újságírást valamint a tudományos kommunikáció tanári nézőpontját is képviselhette egyben.

A meghívott előadók arról mondták el gondolataikat, hogy tapasztalataik szerint hogyan kell és lehet elérni a hatékony kommunikatív eredményt, majd ezt követően az elhangzottakhoz kapcsolódva alakult ki élénk beszélgetés a szeminárium résztvevői és a vendégek között.

Stöckert Gábor mondandójában hangsúlyos szerepet kapott a piac szerepe. A tudományos újságírás a rendszerváltás után oly módon alakult át, hogy jellemzővé, dominánssá vált a piacorientált szemlélet, a média jelentős része hirdetésekből él. Általános irányzat az olvasói, nézői, hallgatói igények minél jobb kielégítése felé való elmozdulás, ami sokszor jelent(het) kompromisszumokat is. Az elit pozícióból egyre inkább a fősodor felé visz a tudományos újságírás útja is. Jellemző a tudományos bulvár térhódítása, ami a gazdasági válság során még csak erősödött.

Babinszki Edit bevezetőjében arra mutatott rá, hogy a kutató és a tudományos ismeretterjesztő kettős “identitása” hogyan egészíti ki egymást személyében, teremt, teremthet szinergiákat a kommunikációban, hiszen mindkettővel professzionálisan foglakozik aktív geológusként ill. televíziós szerkesztőként. Véleménye szerint fontos lenne, hogy a fiatal kutatók szerepet vállaljanak a tudományos ismeretterjesztésben, miközben ennek a számukra előnyös oldala kezdetben talán kevéssé mutatkozik meg. Fontos lenne, hogy a tudományos ismeretterjesztői tevékenység is jelen legyen, hasznosuljon, elismerhető legyen valamilyen formában a kutató tudományos előmenetelében is.

Molnár Csaba az írott sajtó képviselőjeként egy napilap hétvégi magazinja tudományos rovatszerkesztőjének a dilemmáiról beszélt. Ahol a gyorsaságban nem tudják fölvenni a versenyt az internettel, de a téma tárgyalása, az a körülmény, hogy van idő és hely kitárgyalni egy-egy érdekes tudományos témát, talán kárpótlást nyújthat.

Pásztor Balázs, mint fiatal szerkesztő, munkája kezdeti nehézségeiről beszélt; a megfelelő kapcsolatrendszer kialakításáról, a tudományos ismeretterjesztésbe bevonható szakemberek hálójának a kialakításáról, az exkluzív témák, riportok, riportalanyok fontosságáról. A tudományos ismeretterjesztő szerkesztő és a tudományos kutató közös munkájának az eredménye egy-egy cikk, ennek sikere pedig egy hetilap, vagy épp internetes portál hosszú távú sikeréhez is hozzájárul.

A prezentációkat követő beszélgetés során nagy hangsúlyt kapott a bulvárosodás aggasztó kérdése, a szakmai hitelesség, és ennek elérése, fenntarthatósága.. A résztvevő hozzászólók között volt Duda Ernő professzor, a Szegedi Egyetem tanára, aki személyes segítségét is felajánlotta egy-egy téma megtárgyalására. Simon Tamás, az Origo internetes portál tudományos szerkesztője a szakmai színvonal fenntartása és a tulajdonosok gazdasági elvárásainak ellentétéről beszélt. Hogyan lehet a bulvármédia módszereit bizonyos esetekben a valódi tudományos ismeretterjesztés szolgálatába állítani? Erről már Kiss László, az MTA Lendület Fiatal Kutatói Programjánakösztöndíjasa, a hirek.csillagaszat.hu internetes oldal szerkesztője beszélt.

2. Egymásra utalva?

Hogyan segítheti a média a tudományt a nyilvánosság lehetőségével? Miként segíthetnek a kutatók az újságíróknak a szakmai hitelességgel?

Meghívott vendégek: Bíró Péter akadémikus, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója, Duda Ernő, az MTA SZBK Biokémiai Intézetének munkatársa, a Szegedi Tudományegyetem professzora Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese.

Moderátor és rapporteur: Gózon Ákos, az Élet és Tudomány főszerkesztője

A kerekasztal kiinduló, egyben “programadó” hipotézise az volt, hogy a kutatók és a munkájukról tudósító tudományos újságírók érdekközösségben kell, hogy a nagyközönséghez forduljanak. Hiszen a kutatók számára fontos, hogy a társadalom megismerje, s ezen ismeretek birtokában elismerje munkájukat, erkölcsileg és anyagilag is. A tudományos újságírónak pedig szüksége van hírre, információra, exkluzív ismeretanyagra, valamint arra, hogy a társadalomban, a média befogadó közegében létezzen egy általános igény a tudományos újdonságok iránt.

A beszélgetés bevezető körében mégis provokatív módon először a kutatók számára visszatetszést keltő média-jelenségekről volt szó. Csépe Valéria ezek közé sorolta a világhálón, a közösségi oldalakon mint új ismeretátadó és információs csatornán terjedő fél- és álinformációkat gyereknevelésről, lélektanról. A “hogyan okosítsuk kéthetes babánkat?” jellegű chat-oldalak veszélyeire, a magukat autentikusnak vélő szülők felelőtlenségére hívta fel a figyelmet, ezen keresztül pedig a tudományos újságíró munkájának egyik fontos elemére: a kritikus szerkesztés fontosságára. Bíró Péter a Balatonnal kapcsolatban újból és újból előkerülő, önmagukat szakértőnek kikiáltó médiaszereplők nyilatkozataiban rejlő veszélyekre hívta fel a figyelmet, példaként a busa-hisztériát említette. Duda Ernő azt nehezményezte, hogy a médiában a tudományos háttérrel nem rendelkező szervezetek, pl. a harcos és elfogult zöldek szava hangosabb, mint a kutatóké, ezért lehetséges az, hogy a genetikailag módosított élelmiszerekkel szemben Magyarországon magas ellenérzés tapasztalható, miközben az importált élelmiszerek döntő többségében külföldi, már genetikailag módosított szerek találhatók.

A beszélgetés második fele már a partnerség keresése jegyében telt. Duda Ernő a lektorálás fontosságát hangsúlyozta. Bíró Péter a tihanyi, népszerűsítő Balaton-előadássorozat tanulságairól szólt, valamint arról, hogy a korábban a nagyközönségnek célzott rendezvényeket üzletemberek és közéleti döntéshozók számára szeretnék újból megrendezi. Csépe Valéria pedig felvázolta az Akadémia megújult kommunikációs stratégiáját, egyben ígéretet tett a tudományos újságírás anyagi támogatásának, szponzorációjának elemzésére, a helyzet javítására, már amennyire a lehetőségek engedik.

3. Hol terem a kutatói média-utánpótlás?

Fiatal kutatók bevezetésének lehetősége a médiába. Eredményeikről beszélnek 15-20 percben az újságírók figyelmére érdemes tudósok.

Kiss László (MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet), Buday László, egyetemi tanár, igazgató,Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet, valamint MTA SZBK Enzimológiai Intézet, Gali Ádám tudományos munkatárs, BME Atomfizika Tanszék.

Moderátor és rapporteur: Kapitány Katalin, a Természet Világa (Természettudományi Közlöny) szerkesztője

 

A szekció címében felvetett kérdésekről olyan fiatal kutatókat kérdeztünk programunkon, akik az elmúlt évek során a Lendület Fiatal Kutatói Programjának győztesei voltak: Kiss László csillagászt, Buday László biokémikust és Gali Ádám fizikust.

Kiss László előadásában röviden bemutatta a közelmúlt egyik legnagyobb hatású csillagászati felfedezését, az extraszoláris, azaz más csillagok körül keringő bolygókat, azok kimutatásának lehetőségeit, ami napjaink nagy nemzetközi infrastrukturális fejlesztéseinek egyik fő tudományos hajtóereje. Előadásában azokat a főbb tudományos problémákat ismertette, melyeket a 2009-ben alapított Lendület-kutatócsoporttal vizsgálnak az Akadémia csillagászati kutatóintézetében.

Buday László egy új állványfehérje sejtmozgásban betöltött szerepéről beszélt bemutatkozó előadásában. Egy olyan fehérjéről, amelyről munkacsoportjuk kísérletei alapján kiderült, hogy fontos szerepet játszik a sejtmozgás szabályozásában. Kimutatták róla, hogy ha egy daganatos sejtvonalban géncsendesítés módszerével csökkentik e fehérje mennyiségét, ezek a sejtek csak csökkent mértékben képesek mozogni. Ezek az eredmények a tumorterápiára, az áttétképződések gátlására lehetnek nagy hatással majd.

Gali Ádám és kutatócsoportja, ahogyan az előadásban elhangzott, biológiai észlelőrendszerekhez és harmadik generációs napelemekhez fejleszt ki újszerű megoldásokat. A biológiai észlelőrendszereknél olyan nanorészecske kifejlesztése a cél, amelyet élő szervezetben is biztonsággal fel lehet használni – mondta -, mellyel lehetőség nyílik ezen nanorészecskék orvosi alkalmazására, súlyos betegségek (például a rosszindulatú daganatok) fejlődésének nyomon követésére, illetve célzott terápiájára. Azt is hangsúlyozta, hogy a harmadik generációs napelemeknél a félvezető nanorészecskék alkalmazása szintén ígéretes (ráadásul kölséghatékony és környezetbarát), mert azok optikai és elektromos tulajdonságait a mérettel, összetétellel és a felület kezelésével finoman lehet hangolni.

Az előadásokat követő termékenyítő beszélgetés során főleg a csillagászati kutatások hasznosságának, földi alkalmazási lehetőségeinek kérdéséről alakult ki párbeszéd, időnként parázs vita a hallgatóság és Kiss László között, melyet Almár Iván csillagász hozzászólásai, magyarázatai egészítettek ki a csaillagászati-űrkutatási ismeretterjesztésben szerzett tapasztalatairól.

A fiatal kutatók médiába való bevezetése – ebben mindenki egyet értett – nagyon fontos feladat, melyben azért még mindig nagy verseny folyik az impakt faktor és a népszerűsítés között – az impakt faktor javára. A médiába való bevezetésben azért bizonyos értelemben segítséget nyújt az OTKA-pályázat is, hiszen a pályázatot nyert kutatóknak kutatási eredményeikről írniuk kell tudományos ismeretterjesztő folyóiratokban is.

Összességében a programmal sikerült a kitűzött célokat elérni: fiatal, a kutatókat és a szerkesztőket is képviselő, alkotó közeget teremteni a szakmai megbeszélésekhez.

4. Miért és hogyan kell, lehet kommunikálni?

Miért érdemes kommunikálni a társadalommal a pályája elején lévő kutatónak? Vagy inkább a tudományos publikációra kellene szánnia az időt?

Meghívottak: a délelőtti előadók és Kordos László, a MÁFI igazgatója, Az Év Ismeretterjesztő Tudósa – 2009 és Hanga Zoltán a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője, Almár Iván csillagász.

Moderáto és rapporteur: Palugyai István, a Népszabadság tudományos rovatának vezetője

A kétnapos programsorozat utolsó panelbeszélgetésén a Tudományos Újságírók Klubja által adományozott, “Az év ismeretterjesztő tudósa díj – a csillaggal” legutóbbi kitüntetettje, Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója mellett Almár Iván csillagász és Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője mondta el véleményét a hazai tudományos kommunikációval kapcsolatos saját tapasztalatairól. A moderátor, Palugyai István, a Tudományos Újságírók Klubjának elnöke nemzetközi körképet is adott a tudomány média- és sajtóbeli megjelenésének európai trendjeiről egy néhány nappal korábban zárult madridi fórumról szerzett benyomásait ismertetve. Ezen hangsúlyosan jelent meg az újfajta ismeretközlési csatorna, a blogszféra és a közösségi média, (twitter, facebook stb,) terjedése, amely egyes szakértők vélekedése szerint veszélyt jelent a hagyományos tudományos újságírásra, míg mások szerint előbb-utóbb kialakul majd egy olyasfajta együttélés, amiben mindegyik terület megtalálja a maga helyét, bár a nyomtatott sajtó jelentősége vélhetően csökkenni fog. Szó esett arról, hogy ma a nemzetközi trendek a kritikus hozzáállást követelik meg a tudományos újságíróktól, a korábbi időszak, kizárólag pozitív kicsengésű tudományos népszerűsítő anyagaival szemben.

Kordos László arról beszélt, hogy számára már egész fiatal kutatóként fontos volt az ismeretterjesztés, s ez az ambíció végigkísérte pályáját. Szakíróként is megmérette magát, de kommentáló szakértőként, televíziós műsor szövegkönyv írójaként is dolgozott, bár a legjobban azt szereti, ha egy élő rádiós beszélgetésben kérdezik a véleményét.

Almár Iván a tudós szemszögéből kétfajta ismeretterjesztő tevékenységet különböztet meg. Egyrészt azokat, akik saját eredményeiket próbálják érthetően elmagyarázni a nagyközönségnek, másrészt azokat, akik bármely, a területükhöz közelálló kutatásról érkező hírekhez képesek kommentárt fűzni, televízióban szerepelni. Almár Iván mindig ez utóbbi csoportba tartozott. Arról is szólt egy konferencia kapcsán, ahol személyesen is részt vett, hogy például a Royal Society hogyan próbálja népszerűsíteni a tudományt. Jellemző volt a brit állapotokra, hogy amikor a tanácskozáshoz kapcsolódva egy nyilvánosságnak szánt előadást tartott Paul Davies, a neves fizikus, nem csak a négyszáz fős terem volt tele, de a hideg ellenére az utcán állt sorban még kétszáz ember, hátha valami csoda folytán bejuthatnak.

Hanga Zoltán a tudománykommunikációs folyamat csatornáiról, célcsoportjairól és nehézségeiről beszélt, többek között a kommunikáció nyelvi szempontjainak néhány aspektusától, az idegen kifejezések elidegenítő hatásáról. Saját tapasztalatai szerint hazánkban a tudományos kommunikáció úgynevezett értő közönsége mintha sorvadna.

A vita során több felszólalás hangzott el. Tolnai Kata, a Semmelweis Egyetem lapjától egyfajta tudományos nyelvújítás szükségességéről beszélt. Almár Iván e vonatkozásban már eddig is úttörő munkát végzett, amikor összeállította az űrkutatás szótárát, jegyezte meg Dürr János, aki ugyanakkor felhívta a figyelmet a meglévő kifejezések pontos használatára is.

Hanga Zoltán az információszerzés alaposságát tekintve a wikipédia veszélyeit említette. Kiss László a tudományos kommunikáció olyan pozitív új nemzetközi kezdeményezéseit emelte ki, mint a “Science in the pub” nevű brit mozgalmat. Sajnálatos viszont, hogy a hazai ismeretterjesztő lapok honlapjai eléggé hiányosak és lassan frissülnek, így aktualitásuk is hagy kívánnivalót maga után.

Gali Ádám az értő közönség sorvadását valós tényként fogadja el, aminek egyik okaként a magyar közoktatás színvonalának csökkenését látja s az a tendencia csakis az oktatás színvonalának emelkedésekor fog megváltozni. Ezzel kapcsolatban egy európai felmérés szerint a médiafogyasztók ma is igénylik a tudománnyal kapcsolatos információkat, ami az alapérdeklődés meglétéről tanúskodik. Hogy ezt milyen formában és színvonalon elégítik ki, az már más kérdés.

Hanga Zoltán az infotainment terjedésével kapcsolatban vetett fel kérdéseket a közönség növekvő ingerküszöbével kapcsolatban, ami mindenképp feladja a labdát a tudományos kommunikációnak. Megerősítette viszont saját tapasztalatai alapján is, hogy az emberek igenis kíváncsiak az ilyen jellegű információkra, hírekre.

Dürr János szerint a TÚK-nak ki kellene dolgoznia egy olyan rendszert, miszerint a Michelin csillag mintájára afféle minőségi tanúsítványként egy olyan hitelesítő mechanizmust kellene működtetnie, amely az egyes médiumokat tudományos hitelesség szempontjából rangsorolná.

Palugyai István a hazai tudományos kommunikációs piac jövőjéhez kapcsolódva megemlítette, hogy az ELTE TTK jövőre tudománykommunikáció a természettudományban címen MSC képzést indít, amelyben a tudományos újságírás is tantárgy lesz. Az itt végző, különböző területekre kirajzó tudománykommunikációs szakemberek ezért előbb utóbb remélhetően fellendítik majd ezt a piacot.

Összefoglaló a kétnapos konferenciáról.

A TÚK 2010-es Simonffy Géza szemináriuma nagyon aktuális témát, a fiatal kutatók és a tudománykommunikáció kapcsolatát járta körül és rendhagyóan széleskörű érdeklődés mellett zajlott. A személyes találkozás, a műhelykonferencia révén új szakmai kapcsolatok épültek ki a fiatal kutatók és a tudománykommunikációs szakma képviselői között.

A kétnaposra tervezett műhelykonferencia célja az volt, hogy kapcsolatot teremtsen a fiatal kutatógeneráció tagjai és a tudományt az érdeklődő közönség számára közvetítő tudományos újságírók, tudománynépszerűsítő szakemberek között. A meghívottak között szerepeltek Akadémiai Ifjúsági Díjasok, Bolyai-díjas kutatók, Talentum Díjasok, ERC Grant győztesei, valamint a tudományos intézetek és tudományfinanszírozó intézmények képviselői és mások.

A konferencián, mely az NKTH Mecenatura Pályázatának támogatásával valósult meg, a tudományos kommunikáció és a tudományos újságírás hazai színterének aktuális problémái vetődtek fel, de új érdekes, a tudományos kommunikáció színvonalának javítását szolgáló javaslatok is felmerültek, melyek kidolgozását a TÚK a közeljövő feladatának tekinti.

***

Ezúton mondunk köszönetet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnak a rendezvényhez nyújtott pályázati támogatásáért és az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársainak a rendezvény lebonyolításához nyújtott segítségükért.

Összeállította: Dürr János, Gózon Ákos, Kapitány Katalin, Palugyai István, Sályi András

Budapest, 2010. június 25.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s