Schiller Róbert lett az Év tudósa

Az Év Ismeretterjesztő Tudósa Díjat Schiller Róbert fizikai kémikus, KFKI Atomenergia Kutató Intézet ny. tudományos tanácsadója vette át február 21-én a TIT tanácstermében. Az ünnepi rendezvényen köszöntőt mondott Vizi E. Szilveszter akadémikus, az MTA korábbi, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jelenlegi elnöke. Beszédében kiemelte, hogy a TIT és az MTA korábbi nagy tudósai – hasonlóan a mostani díjazotthoz – nagy hangsúlyt fektettek a tudás, a tudomány közérthető nyelvű és stílusú és népszerűsítésére.

A TÚK által 1996-ban alapított díjat elsőként Simonyi Károly fizikaprofesszor vehette át, majd az évek során az elismerésben részesült R. Várkonyi Ágnes történész, Csányi Vilmos etológus, Falus András immunológus, Marx György fizikus, Vekerdi László irodalom- és tudománytörténész, Csermely Péter biokémikus, Vámos Tibor villamosmérnök, Freund Tamás agykutató és Lukács Béla fizikus, Kordos László geológus, Almár Iván űrkutató, Illés Erzsébet planetológus, Hargittai István akadémikus, Hargittai Magdolna akadémikus. A tudományos újságírók szavazatai szerint ugyanis az előző időszakban ők tették a legtöbbet a tudomány közérthető megjelenítéséért, népszerűsítéséért az írott és az elektronikus sajtóban a tudomány legkiválóbb művelői közül.

Schiller Róbertnek a Természet Világa 2013. áprilisi számában megjelent cikke

99
Schiller Róbert munkásságát Staar Gyula, a Természet Világa főszerkesztője ismertette. Az elismerés részeként a díjazott nevét egy kisbolygó viseli. Az aszteroidát Sárneczky Krisztián fedezte fel 2002. szeptember 12-én. A Nemzetközi Csillagászati Unió illetékes bizottsága hivatalosan 196005 Robertschiller (2002 RS241) néven jegyezte be a kisbolygót. Az égitest átlagos naptávolsága 450 millió km, központi csillagunkat 5,7 év alatt kerüli meg. Schiller Róbert a díjátadás után, a kisbolygókhoz is kapcsolódva “Ceres – Titok és ajándék” címmel tartott előadást.
135

Staar Gyula és Herczeg János felterjesztése

Schiller Róbert, a kémiai tudományok doktora

Budapesten született 1935. március 26-án. Fizikai kémikus, c. egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (régi nevén MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet) nyugalmazott tudományos tanácsadója. Széchenyi Professzori Ösztöndíjas (2000-2003), Wigner Díj (2001), a Kémiai Tudományok Osztályának tanácskozási jogú tagja (1989-2004), közgyűlési Doktori Képviselő (1998-2001). A Miller Trust for Radiation Chemistry (Anglia) tanácsának tagja (1977-1989, 1993-2001).

Kutatásai a sugárzások kémiai hatásaival, a folyadékokban végbemenő elektrontranszporttal, az elektrokémia és a fotokémiai kinetika egyes kérdéseivel állnak kapcsolatban. Érdeklődése ezeken a területeken túl főként a fizikai kémia klasszikus ágaira: termodinamikára, statisztikus mechanikára, reakciókinetikára irányul; egyetemi speciális előadásain is ezekkel a területekkel foglalkozik.
Tehát Schiller Róbert első sorban kutató tudós, ám nem tudja visszafojtani az ismeretátadás időről-időre feltámadó ingerét. Ismeretterjesztő cikkei részben a fenti kérdésekkel állnak kapcsolatban. A kutatás frontvonaláról küld tudósításokat, vállalkozik a gondolati vonulatok kibontására, a közhasznú ismeretek válogatására és érthető megfogalmazására. Már ez is díjazandó lenne, de nem ez javaslatunk fő oka.

Benne is összetartozó egységet alkot a humán és a természettudományos kultúra. Szívesen foglalkozik a természettudományok és a művészetek, főként a szépirodalom közti összefüggésekkel, kölcsönhatásokkal, élen jár a “határmegsemmisítő” ismeretterjesztésben.
Mikor egy rádiós kerekasztalhoz kellett egy széles műveltségű, eredeti látásmódú, éles eszű és szellemesen, fordulatosan fogalmazó résztvevő, Vekerdi László maga helyett Schiller Róbertet ajánlotta. És teljes joggal. Pontosan azt tette, amire szükség volt. Hallgatta a beszélgetést, azután váratlanul átvette a szót, és mindenki felkapta a fejét. Tőle felszikrázott a műsor.
A diszciplínák és a művészetek áthallásait gyűjti, s megfogalmazza, közkinccsé teszi azokat a “roppant titkok fölött könnyedén gördülő” mondataival, stílusával. A Természet Világa, a Magyar Tudomány, a Kémikusok Lapja stb. mellett rendszeres szerzője az Élet és Irodalomnak, a Forrás folyóiratnak, korábban az Újhold Évkönyvnek.

A Természet Világában új műfajt teremtett Között rovatával, amelynek mottója: “…tévednek azok, akik szerint a matematikai tudományok semmit sem mondanak a szépről vagy a jóról.” (Arisztotelész) Az elmondottak illusztrálására néhány, a karaktert sejtető cikkcím:
– A tudós és a szépirodalom (1996. 1. sz.) – Karinthy a tudomány ellen (1996. 11. sz.) – Esti Kornél entrópiája (1996. 12. sz.) – Az ikonfaragó kémikus (1997. 5. sz.) – Dante a feje tetejére áll (2002. 1. sz.) – Költői fizika? (2002. 6. sz.) – Két nagy ember és az idő (2009. 3. sz.) – Regény a fázistérben (2009. 5. sz.) – Olvasónapló a humanista barátságról (2009. 9. sz.) – Faust doktor, a tudatlan (2010. 8. sz.)
A rovat esszéiből már készült egy válogatás Egy kultúra között címmel [Typotex Kiadó]. Esszéi utánozhatatlan bravúrok. Ezeket olvasva kissé elbátortalanodik, aki ismeretterjesztésre adta a fejét, és csak az vigasztalja, hogy ez valójában művészet; a gondolatok nem annyira az ismeretekről szólnak, többnyire a fölöttük és közöttük levő szférában mozognak. Műveltségünk meglehet, gyarapszik, de főként megvilágosodik.
Érdemes beleolvasni a recenziókba (a könyvcímre a Google elsők közt kínálja). Mi viszont pár sort idézünk egy saját interjúbeszélgetésünkből:
“Az Egy kultúra között egyik breviáriumom. Bármikor előveheti az ember, elolvas belőle egy rövid esszét, s elmélkedhet hosszan. Furcsa, hogy az ilyen könyvek, ha természettudomány is van bennük, nem terjednek el igazán. Ebből is látom, hogy rossz világban élünk. Az Egy kultúra között-nek ott a helye minden kultúrember könyvespolcán, éjjeliszekrényén. Időnként vásárolok belőle egy szatyorra valót, és elajándékozom. A háziorvosomnak is adtam egyet, legközelebb nem győzött hálálkodni. Mintha neki írták volna, mondta. Az egész napi kemény, feszültséggel teli munka, a sok talpalás után otthon ledől a fotelba, beleolvas, és megint kultúrembernek érzi magát.”

Egyik írásában Schiller egy remek kifejezést használ (vagy talán konstruál?): “Vekerdit csodás receptív elmének tartottuk”. Telitalálat a szó! Az ismeretterjesztés magasiskolájában már nem az információ a legfontosabb, hanem a recepció, a bravúr pedig a recepció folyamatának bemutatása, a tudományos vagy/és művészeti alkotás in statu recipiendi. Schillert is csodás receptív elmének tartjuk.

Az ünnepségen készített fotók itt tekinthetők meg.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s