25 éves a Tudományos Újságírók Klubja

Ezüst jubileumához érkezett az 1990-ben alakult Tudományos Újságírók Klubja – eredeti nevén Tudományos Újságírók Kamarája –, mely azzal a céllal jött létre a MÚOSZ tudományos-műszaki szakosztályának utódjaként, hogy a tudományos újságírásnak is legyen független szakmai szervezete.

A Klub fő célja a tudományos újságírók, illetve tudományos ismeretterjesztést végző tudományos kutatók közötti szakmai és emberi kapcsolatok erősítése, a szakmai továbbképzés támogatása, illetve az utánpótlás, a tudományos újságírás oktatásának elősegítése.
A TÚK ennek érdekében szervezte meg a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiájával közösen a hazai első tudományos és környezetvédelmi újságíróképző stúdiót, azzal pedig, hogy 1990-től az Európai Tudományos Újságíró Szövetségek Uniójának (EUSJA) tagja lett, lehetővé vált a TÚK-tagok számára a külföldi tanulmányutakon való részvétel is.
A TÚK munkájának nemzetközi elismeréseként is értelmezhető, hogy nemzetközi programokat rendezhetett, és házigazdai szerepet játszott a Tudományos Újságírók 2. Világkongresszusának budapesti megrendezésében.
1996 óta jutalmazza a TÚK „Az Év Ismeretterjesztő Tudósa” címmel azokat, akik a legtöbbet tették a tudomány közérthető megjelenítéséért, népszerűsítéséért, s adományozza az Enciklopédia Díjat az év legjobb ismeretterjesztő újságírói tevékenységéért. Az „Év Ismeretterjesztő Tudósa” elismerés részeként a díjazottak nevét azóta egy-egy csillag, illetve 2011-től a Nemzetközi Csillagászati Unió által az eseményhez kapcsolódóan kisbolygó viseli.
Az alapítás óta eltelt 25 év azt bizonyítja, hogy a szervezet életképes, működik. De hogyan látják szerepét vállalt fő feladatának, a tudományos ismeretterjesztésnek az elősegítésében, milyennek ítélik kapcsolatát a kutatással, a kutatókkal és magával az Akadémiával olyan tudósaink, akiknek szerepe az ismeretterjesztésben is kiemelkedő? És vajon mi a véleménye mindezekről a TÚK elnökének? A válaszok a megkérdezettek személyiségéről, magáról az ismeretterjesztésről és lehetőségeiről, a TÚK-ról alkotott véleményekről és a tudományos újságírás itthoni helyzetéről is sokat elárulnak.

Vizi E. SzilveszterVizi E. Szilveszter professzor, agykutató, az MTA volt elnöke, a Kísérleti Orvostudományi Intézet korábbi igazgatója egyike a legtöbbek által ismert tudósainknak, aki ma is tevékenyen vesz részt a kutatásban és a tudományos közéletben is. Rövid véleménye a TÚK és az ismeretterjesztés szerepéről, saját tapasztalatairól, igencsak elgondolkodtató.
– Ismereteket szerezni személyes érdek, azokat másokkal megosztani kötelesség. Angol nyelven megírva tudóstársaimmal, magyarul és közérthetően pedig a magyar társadalommal osztom meg tudásomat. Sajnos Magyarországon a napilapok szerkesztőségei, tisztelet a kivételnek, elhanyagolják a tudományos ismeretek terjesztését. A Tudományos Újságírók Klubja nagyon fontos szerepet tölt be az utánpótlás képzésében. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségű az Élet és Tudomány, a Természet Világa és a Valóság kezdeményezése, hogy az elnyert pályázatok eredményeit magukkal a kutatókkal is megíratják, akik között nagyon sok a fiatal, vagy az, hogy középiskolások cikkekkel járulhatnak hozzá az érdekesebb eredmények közismertté tételéhez a Természet Világában. Hasonlóképpen az Eduvital cikkei is példaértékűek, ezeket az Élet és Tudomány folyamatosan megjelenteti.
A Mindentudás Egyeteme 2008 őszén, a Duna Televízióban sugárzott Törzsasztal 10 év után 2015-ben maradt abba. Hogy miért? Nem tudom. De az emberek hiányolják.

Freund Tamás.jpgFreund Tamás akadémikus, az MTA alelnöke, a KOKI jelenlegi igazgatója is fontosnak tartja az eredmények közkinccsé tételét.
– Már szinte közhelynek számít, hogy a tudós ne zárkózzon be elefántcsonttornyába. Saját jól felfogott érdekei is ezt diktálják, hiszen egy erősen tudománypárti közvélemény képes befolyásolni akár a legfelsőbb szintű politikát is. Ha a szavazópolgárok érzik, hogy a tudományos kutatói közösség értük (is) dolgozik, akkor örömmel támogatják a kormányzat tudomány támogatásával kapcsolatos döntéseit, amivel a politikusok akár szavazatokat is szerezhetnek. A megfelelően tájékozott és tájékoztatott közvélemény nem dől be a bulvársajtónak, a hatásvadász filmeknek, amelyek gyakran a tudomány új eredményeivel való visszaélésekről, azok veszélyeiről, és a „gonosz tudósokról” szólnak. A közvélemény tájékoztatása azért is fontos és illendő, mert végül is az adófizetők pénzéből kutatunk, mindenkinek joga van tudni, hogy mire megyünk ezekből az állami támogatásokból.
– Vannak-e színvonalas műhelyei a tudományos ismeretterjesztésnek a médiában, és milyen ezek megbecsültsége, helyzete?
– A Természet Világa és az Élet és Tudomány szerintem nemzetközi mércével mérve is kimagasló színvonalú, minden támogatást megérdemelnének! Nehéz anyagi körülmények között kell működniük, nagy elhivatottság kell ahhoz, hogy ezt a magas színvonalat fenn tudják tartani. Az elektronikus média tudományos műsorait nem ismerem, ritkán nézek televíziót.
–Maradandó lehet egy tudományos ismeretterjesztő írás, előadás?
– Előadások talán igen, különösen, ha egy karizmatikus előadó tartja, aki képes maradandó élményhez juttatni a hallgatóságát. Azonban az ismeretterjesztő cikkek fölött szerintem hamar eljár az idő, a tudomány óriási tempóban halad, szükség van az újabb és újabb ismeretterjesztő írásokra.
– Van ideje más tudományterületek neves kutatóinak ismeretterjesztő írásait is olvasni?
– Sajnos csak nagyon ritkán, de próbálkozom…
– Van példaképe a tudományos ismeretterjesztésben?
– Két példaképem volt, Szentágothai János és Koch Sándor professzorok. Sajnos már egyikük sincs közöttünk.
– Mi a véleménye, a 25 éve alapított Tudományos Újságírók Klubja segíti-e a kutatók munkáját, illetve eszébe jut-e a kutatóknak, a tudós társadalomnak, hogy segíteniük kellene a TÚK-ot?
– Szerintem a kutatói közösség nem ismeri kellőképpen a TÚK munkásságát, jelentőségét. Nem tudják, hogy milyen sokkal tartozunk a TÚK tagjainak, hiszen félig-meddig helyettünk végzik el a társadalom informálásának, felvilágosításának, természettudományos nevelésének fontos feladatát. A minimum, amivel tartozunk a TÚK-nak, hogy bármikor rendelkezésre állunk egy-egy interjú erejéig, illetve aktívan keressük a kapcsolatot, amikor valami fontos mondanivalónk lenne a nagyközönség számára.
– Mit gondol az MTA és a TÚK kapcsolatáról, ennek jövőjéről?
– Nem tudom, van-e kapcsolat, és az milyen minőségű. Ez önmagában is jelzi, hogy javítani kellene rajta.
– Ön egyike azoknak, akiket a hazai tudományos újságírók, a TÚK tagjai az Év ismeretterjesztő tudósának választottak. Milyen érzés „csillagtulajdonosnak” lenni?
– Kedves és humoros ötletnek tartom, egyéb jelentősége természetesen nincs, hiszen jut egy csillag minden embernek.

Dr_Falus_AndrasFalus András akadémikus „ragyogó”, valóban megtisztelő és folytatásra kötelező kitüntetésnek tartja, hogy ismeretterjesztő cikkei és népszerű könyvei elismeréseként egy csillag viseli a nevét az égen. Vajon ő miért gondolja fontosnak a természettudomány eredményeinek közkinccsé tételét?
– Csak szubjektív választ tudok adni. Kutatóként erkölcsi kötelességemnek érzem megosztani azt az örömöt, amit kapok, és hozzájárulni a közös tudás gazdagodásához. Fontos ez a józan, tényeket tisztelő, racionálisan kritikus olvasói attitűd kialakítása érdekében is, a csodasztorik és összeesküvés-elméletek ellen.
Az ilyesfajta tájékoztatást mellesleg elvárom másoktól is, hiszen én is laikus vagyok a világ ismereteinek 99%-ban. A kutatást és ismeretterjesztést pedig sose tudtam gyökeresen és hosszú távon elválasztani. Ahogy csökken a kutatási rész az életemből, úgy nő az ismeretterjesztésre való igényem. A kutatás és ismeretterjesztés összege nálam állandó! Egy ismeretterjesztő írás, előadás is maradandó lehet, ha átmegy a köztudatba, megragad, bekerül a megfogalmazás a tankönyvekbe.
– Van példaképe a tudományos ismeretterjesztésben?
– Sok jó van, volt, de „példaképem” nincs.
– Milyennek tartja a mai magyar tudományos újságírás színvonalát, vannak-e megfelelő műhelyeik a médiában és mi lehet szerepük a tévécsatornák és internet világában?
– Az újságírói munka színvonala jó és javul, és színvonalas műhelyeik is vannak, mint a TIT- lapok, Népszabadság, Magyar Nemzet. Azonban ritka kivételektől eltekintve, főleg a tévék világában szánalmasan gyenge a tudományos rovat súlya és színvonala. Ez nem az újságírók, hanem főleg a szerkesztőségek sara. A rádiók helyzete valamivel jobb. Saját példánkat idézhetem: az Eduvital műsora az MR1-en két éve megy heti rendszerességgel http://eduvital.net/index.php/hu/gyujtemeny/audio-video/168-kozelrol).
Elgondolkodtató, hogy nincs sokkal több színvonalas ismeretterjesztő műsor, hiszen például a Mindentudás Egyeteme is megmutatta, nézettséggel is detektálható a siker. Kiemelt jelentőségű a TIT-lapok – Élet és Tudomány, Természet Világa és Valóság – elektronikus csatornákon való terjesztése. (Ismét saját példa, harmadik éve minden héten:
http://www.eduvital.net/index.php/hu/gyujtemeny/dokumentumok/88-elet-es-tudomany )
– Mit gondol, van-e valódi súlya, jelentősége a TÚK-nak, milyen az MTA és a TÚK kapcsolata?
– A TÚK újságírók hatalmas köznevelési feladatot látnak el, a kutatók és a nagyközönség közötti „fordító” szolgálat mellett egyfajta figyelem-ráirányító, orientáló szerepük is van. Nagyon fontos lenne az MTA kommunikációs munkatársaival (például Simon Tamással) egyfajta állandó, feladatmegosztó kapcsolatot fejleszteni. A lényeg az érdekesség, újszerűség mellett a kiszámíthatóság. Akár állandó rovat is lehetne az MTA-hírek között. Emellett javasolnám a Csépe Valéria vezetésével működő Közoktatási Elnöki Bizottsággal való rendszeres kapcsolattartást, és az üléseken akár megfigyelőként való részvételt is.

Patkós AndrásEddigi megkérdezetteink az élettudományok területén érték el kiemelkedő eredményeiket, a szintén „csillagtulajdonos” Patkós András akadémikus azonban fizikus. A díj valóban különleges a számára.

– Saját érzéseimet inkább elbújtatom Marx Györgyről őrzött emlékem mögé. Jól emlékszem meghatott boldogságára, ahogyan az akkor már súlyos beteg fogadta a kitüntetést és nevének megörökítését. Az én élethelyzetem messze nem volt ennyire drámai a cím odaítélésekor, de pontosan emlékszem, hogy az első bevillanós kép a hír hallatán Marx Gyurka igaz boldogságot árasztó arckifejezése volt.
– Ön miért tartja fontosnak a természettudomány eredményeinek közkinccsé tételét?
– Mert számomra a sokféle történelmi, vallási és kulturális háttéren megvalósult modern tudományos kutatásokból eredő tudás az emberiség legegységesebb alkotása, a világ megismerése pedig az emberek legátfogóbban közös élménye!
– Ezért ír ismeretterjesztő cikkeket, ha időt vesznek is el a kutató munkától, a publikálástól?
– A kutató rangjának megítélése a kutatói közösségben a leegyszerűsített mechanikus mutatókon alapuló képnél jóval bonyolultabb. Közöttünk a kutató személyiségének egésze számít, az impakt faktor, a h-index, a Nature-cikkek száma nem a közösségnek fontos, hanem a kutatási hivatal számára teszik lehetővé a gyorsan végrehajtható, uniformizált mérési eljárás kialakítását. Az én személyiségemnek a napi rendszerességű kutatómunkával egyenrangú részévé vált, hogy a kvantumtérelmélet specialistáinak szóló kutatási eredményeimet mindig a Nagy Megismerési Program részeként értelmezem, és az Egészről igyekszem egy, a szűk kollegiális körnél jóval szélesebb körnek beszámolni.
Úgy tűnik, hogy nem annyira a teljesen laikusok, inkább a távolabbi területeken dolgozó kutatók és a fizikatanárok szívesen küzdenek az általam írottak megértéséért. Ez a pozitív jelzés végül egész pályám állandósult részévé tette a többeknek érthető beszámolók rendszeres írását a részecskefizika és a kozmológia világáról.
– Mitől válhat maradandóvá egy tudományos ismeretterjesztő írás, előadás?
– Én tudósítónak tartom magam, aki a tudományos kutatás „napi hadihelyzetéről” küld beszámolót. Ez pedig igencsak változó. A Typotex Kiadó felkérésére válogatott írásaim gyűjtése során rájöttem, hogy évtizednél régebbi írásaimat csak az eredeti szövegnél hosszabb magyarázó lábjegyzetekkel lehetne ma közölni. Természetesen az avuló információtól függetlenül a személyiség emléke, a stílus varázsa hosszan tartó élmény lehet. Öveges Józsefről mesélte egy tanítványa, hogy mindmáig arra az eleganciára emlékszik leginkább, amellyel Tanár úr széles művészkalapját a tanterem bejáratából a fogasra hajította úgy, hogy az soha nem esett a földre.
– Más tudományterületek neves kutatóinak ismeretterjesztő írásait is rendszeresen olvassa?
– Vannak kedvenceim, akiknek írását, rovatát a magam örömére olvasom a Természet Világában, sőt kötetüket is megveszem. A fizika nagy nemzetközi sztárjai sikerkönyveinek exhibicionista stílusa viszont távol áll tőlem.
– Van példaképe a tudományos ismeretterjesztésben?
– Sokakat becsülök, de mintát nem követtem, választott példaképem soha nem volt, ahogy a kutatómunkámban sem.
– Vannak-e színvonalas műhelyei a tudományos ismeretterjesztésnek a médiában, és milyen ezek megbecsültsége, helyzete?
– A Természet Világa, az Élet és Tudomány, a Szonda szerkesztőinek, a Népszabadság tudományos rovata újságíróinak munkáját nagyon nagyra tartom. Nagyon rosszul fogadtam és a szakma sorsára negatívan ható, szűklátókörű, tájékozatlanságot tükröző döntésnek tartom a ,természettudományos kommunikációs MSc szak megszüntetését. Szerencsére ez csak egy rövid intermezzo lesz, amit kiagyalóikkal együtt gyorsan elfelejtünk majd!
– A 25 éves TÚK segíti-e a kutatók munkáját, illetve eszébe jut-e a kutatóknak, a tudós társadalomnak, hogy segíteni kellene a TÚK-ot?
– Más kutatók nevében nem beszélhetek erről, de nekem hozzá tartozik életem teljességéhez, hogy számos tudományos újságíróval hosszú szakmai kapcsolatom személyes barátsággá fejlődött. Magától értetődően igyekszem támogatni őket, ha szükségük van rá, és volt már arra is példa, hogy sikerrel győztem meg egyiküket vagy másikukat valamelyik barátom tudományos eredménye bemutatásának fontosságáról.
– Mit gondol az MTA és a TÚK kapcsolatáról, ennek jövőjéről?
– Az MTA Újságíró Díját számosan kapták meg a TÚK tagjai közül. Voltak néhányan, akikre én tehettem javaslatot. Az MTA honlapja újabban igen aktívan szállít információkat a hazai kutatási eredményekről, amelyeket – az egyetemi és más intézetek beszámolói mellett – jó lenne, ha a TÚK tagjai a külföldi magazinok mellett egyenrangúan használnának beszámolóik forrásaként.

Dürr JánosA négy akadémikus után Dürr Jánost, a TÚK elnökét is megkérdeztük a szervezet szerepéről, jelenéről, jövőjéről, hogy miért tartja fontosnak a természettudomány eredményeinek közkinccsé tételét?

– Bay Zoltán mondta: „Az emberi kultúrának a tudomány az alapja, ezért kell a legszélesebb körben terjeszteni”. És valóban, vándorló őseink letelepedéséhez, a földművelés meghonosodásához, végső soron a mai értelemben vett civilizáció kialakulásához az évszakok váltakozásának, a folyók járásának alapos megfigyelésére, a legősibb tudományok egyikének, a csillagászati jelenségek alapos megfigyelésére és gyakorlati alkalmazására volt szükség karöltve a mezőgazdaság, állattenyésztés fejlődésével. A természettudományok eredményeinek ismerete ma is nélkülözhetetlen, akár a mindennapjainkban való eligazodásunkban is. A tudatlanság akár életveszélyes is lehet! Elég, ha csak a védőoltások megtagadásának veszélyeire, a dohányzás, az egészségtelen életmód pusztító hatására vagy a kétes eredetű „gyógyszerek” kritikátlan használatára gondolok.
– Más egy tudományos publikáció és egy tudományos ismeretterjesztő írás, előadás értéke.
Mi teheti az utóbbit is maradandóvá?
– Mindkettő más közönséghez szól, épp ezért máshogyan értékes. A publikációk vagy akár a találmányok a jelen és jövő tudományos haladásának, technikai fejlődésének kisebb-nagyobb építőkövei, szűk értő közösséget megszólítva. Az ismeretterjesztő írás vagy előadás nagy értéke pedig, hogy az elvárható általános műveltség elsajátításához járul hozzá. Egy gondolkodó – ám az adott területen nem szakmabeli – embertől elvárható, hogy tájékozott legyen az őt körülvevő világról, saját maga működéséről, tisztában legyen a tudomány lehetőségeivel és korlátaival, érezze a különbséget a valódi tudomány és a paratudomány között. És persze láthassa azt is, mire költik a kutatók az adófizetők pénzét és miként teszik lehetővé egyre kényelmesebb életmódunkat. Van azonban egy hihetetlenül fontos, jövőbe mutató értéke akár egyetlen ismeretterjesztő cikknek, könyvnek előadásnak – az arra fogékony fiatalok érdeklődésének felkeltése. Nem egy esetről tudok, amikor professzorok visszaemlékezéseikben, akadémikusok székfoglaló előadásuk alkalmával pontosan meg tudták nevezni, milyen elszánást hozott pályaválasztásukban egy ismeretterjesztő cikkel, való találkozásuk. Hogy csak egy esetet említsek, Balogh János ökológus professzor a Természettudományi Közlönnyel tölcsérré formázott állapotában találkozott először gyerekkorában, amiben a nápolyi-törmeléket vette. A csemege elfogyott, a lapot kihajtogatta és olvasni kezdte az épp ott található írást, Biró Lajos Új-Guineából küldött levelét, melyet Herman Ottónak írt. Visszaemlékezésében e pillanattól eredeztette természettudományi érdeklődését.
– Hivatalos elfoglaltságán kívül is olvas ismeretterjesztő cikkeket?
– Nagyon gyakran – és nemcsak természettudományokat, hanem történeti tárgyú munkákat is.
– Van példaképe a tudományos ismeretterjesztésben?
– Hármat említek, de közben akár háromszázra is gondolok jó szívvel. Kulin György – amellett, hogy kiváló kutatócsillagász, számos kisbolygó felfedezője is volt – vérbeli ismeretterjesztő szóban, írásban és „tettleg” is. Előadásai megtöltötték érdeklődőkkel nemcsak az Uránia előadótermeit, hanem olykor a Gellért-hegy oldalát is. Legismertebb könyve – amelyet a világháború előtt Zerinváry Szilárddal, majd később Róka Gedeonnal szerkesztett – A távcső világa, generációkon keresztül volt a legtöbbet forgatott alapműve az érdeklődőknek, amatőrcsillagászoknak, akikből utóbb számosan lettek elismert szakcsillagászok és persze kiváló ismeretterjesztők egy személyben. „Tettleg” pedig azért, mert fáradhatatlanul csiszolta önkezűleg a távcsőtükrök százait, hogy minél többen megcsodálhassák saját távcsövükkel a Világegyetem csodáit. „Legalább annyit, amennyit Galilei láthatott, mindenkinek látnia kell!” – mondta.
Simonyi Károly hihetetlen kisugárzású tudóstanár volt, részt vett a Bay Zoltán vezette híres Hold-radarkísérletben, megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót, villamosságtani tankönyveiből mérnökgenerációk tanultak. Ám a szélesebb nagyközönség a számos kiadásban megjelent utánozhatatlan és monumentális könyvéről – amit az idők során németre és angolra is lefordítottak – A fizika kultúrtörténete című munkájáról ismernek. (Az ennek folytatásaként megálmodott, ám sajnos élete fogytán soha ki nem teljesedett mű, A magyarországi fizika kultúrtörténete XIX. századi fejezete a Természet Világa különszámaként jelent meg.) Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, nincs olyan – magára valamit is adó – fizikus, fizikatanár az országban, akinek ne találnánk meg a könyvespolcán a kultúra egységének ezer szállal szőtt szövetét oly mesterien bemutató művet. Elsőként ő kapta meg a TÚK alapítású, Az Év Ismeretterjesztő Tudósa Díjat.
Bill Bryson már a mai kor „ismeretterjesztője” – sok más titulusa mellett – éles szemű, jó tollú (hol amerikai, hol brit) író, tudományos képzettség nélkül. Mégsem véletlen, hogy a Majdnem minden rövid története című, humorral átszőtt, de ugyanakkor elmélyült és tényszerű munkáját 2004-ben a legjobb ismeretterjesztő könyvnek járó Aventis-díjjal, 2005-ben az EU tudományos kommunikációért járó Descartes-díjával ismerték el. Ebben laikusként, de határtalan érdeklődéssel ír laikusoknak a modern tudomány eredményeiről, történetmesélősen a megismerés hátteréről, az emberi tényező fontosságáról. Megtalálja a módját zajos, ingergazdag korunkban, hogy felkeltse még az olyan olvasó érdeklődését is, akit soha nem érdekeltek a természettudományok.
– Melyek a tudományos ismeretterjesztés legszínvonalasabb műhelyei és arányban áll-e teljesítményük megbecsültségükkel?
– A kérdés második felére könnyű válaszolni. Megbecsültségük nem áll arányban teljesítményükkel, ahogy a kutatók, tanárok, orvosok és mások megbecsültsége sem. Értékítéletre, a műhelyek minősítésére a TÚK elnökeként nem vállalkozhatom, ám épp most dolgozunk azon, hogy a legkiválóbb műhelyek színvonalának amolyan Michelin csillag jellegű elismerésére lehetőséget teremtsünk kiváló ismeretterjesztő tudósokból, akadémikusokból álló grémium segítségével.
– Mennyiben változott az elmúlt 25 év alatt a TÚK szerepe, társadalmi elismertsége, fontossága? Mennyire változott maga a TÚK? Van élő kapcsolat a szervezet és a kutatók között?
– A TÚK alapítását hárman kezdeményezték 25 évvel ezelőtt, Simonffy Géza, a Kossuth Rádió Tudományos Szerkesztőségének vezetője, a szervezet első elnöke; Staar Gyula, az Élet és Tudomány akkori főszerkesztő-helyettese, ma a Természet Világa főszerkesztője és Palugyai István, a Népszabadság tudományos szerkesztője, ma a TÚK örökös tiszteletbeli elnöke, aki négy évig az európai szervezet elnöki tisztét is betöltötte. Ma már közel 150 tagunk van: tudományos újságírók, kutatók, szakírók éppúgy, mint egyetemi hallgatók, professzorok és szimpatizánsok. Számos szervezettel, kutatóval, kutatóműhellyel is kapcsolatba kerültünk, többek között a már tizenöt éve rendezett tihanyi Simonffy-szemináriumok, Hauer Estek, Hadik Tudományi Kávéházak, Zipernowsky-estek, hazai és külföldi tanulmányútjaink alkalmából is.
Az ismeretterjesztésben is kiváló kutatókkal való kapcsolattartásnak megkülönböztetett figyelmet szentelünk. Ennek jele „Az Év Ismeretterjesztő Tudósa – a kisbolygóval” kitüntető cím is.
Társadalmi elismertségünket jelezheti az, hogy 1999-ben Budapesten tartották 2. kongresszusukat a világ tudományos újságírói, most novemberben pedig az európai tudományos újságírók 2. konferenciáját rendezzük az Akadémián a Nemzeti Kutatás-Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával.
– Mit gondol az MTA és a TÚK kapcsolatának jövőjéről?
– Épp a nyáron állapodtunk meg arról, hogy a legkiválóbb ismeretterjesztő műhelyek elismerésére közösen dolgozunk ki lehetőséget, és a szakmai megítélésben az Akadémia segítséget nyújt. Közös a törekvésünk abban, hogy előtérbe állítsuk a tudomány eredményeinek, működésének, lehetőségeinek, korlátainak bemutatását. Ha mindezeket sikerül széles körben megismertetni, az embereket sikerülhet felvértezni az áltudományok szemfényvesztései ellen is.
Ugyancsak körvonalazódik a korábban már létezett informális találkozók, háttérbeszélgetések gyakorlatának felelevenítése egy évente néhány alkalommal, aktuális témák megvitatására összehívott Akadémiai Újságíró Klub formájában.
Fontos megemlíteni, hogy az Akadémia – elismerve a tudományos újságírás fontosságát – éves közgyűlésének nyilvánossága előtt adja át, immár több mint húsz éve az Akadémiai Újságírói Díjat. Az elismerést a TÚK tagjai közül eddig mintegy negyvenen vehették át – van, aki két alkalommal is – az Akadémia törekvéseinek népszerűsítésében, a tudományos újságírásban elért kimagasló eredményekért.

Az interjút készítette: KITTEL ÁGNES

Az írás Természet Világában megjelent változatát innen tölthetik le.

Advertisements