N. Sándor László halálára

Életének 86. évében, hosszú szenvedés után elhunyt N. Sándor László.

Első, sajtóbeli főnököm volt, méghozzá vérbeli újságíró, aki a szakma minden stációját végigjárta. Már 24 évesen munkatársa volt az Észak-Magyarország című lapnak, de 1956 októberében felszólalt az egyetem diákparlamentjének ülésén, ezért 1963-ig nem írhatott a sajtóban. Életének ez a meghatározó élménye sokáig rányomta bélyegét pályafutására. 1968-ig a Köznevelés munkatársa lett, majd a gazdasági reformok szellemében induló, s az akkori időkhöz mérten meglehetősen szabad szellemű Magyar Hírlaphoz került, ahol egészen 2004-ig, Széles Gábor színrelépése előttig dolgozott.

Volt olvasószerkesztő, több ízben moszkvai tudósító, gyakorló publicista és vezette a tudományos rovatot is. Hihetetlen pedagógiai képessége volt, türelemmel egyengette a fiatal újságírók útját.

A tudományos területet laphoz kerülésemkor, 1979-ben kapta feladatként, amit nagy felelősséggel és szeretettel gondozott. 2004-ben a Népszavához kerülve is ezt folytatta a rá jellemző érzékenységgel, kíváncsisággal.

A tudományos újságírók közösségének szeretett és megbecsült tagjaként részt vett a TÚK megalapításában és hosszú évekig aktív tagja is maradt, amit csak betegeskedése akasztott meg.

Eleven lénye, embersége és mély bölcsessége nagyon fog hiányozni.

Palugyai István

Advertisements