Könyvajánló a TÚK elnökségi tagjától

Megjelent “A hazai szervezett ásványgyűjtés 50 éve (1970-2020)” című kötet, amelynek egyik szerkesztője Hollósy Ferenc, a Tudományos Újságírók Klubjának elnökségi tagja. A szerkesztő részletes ajánlóval lepett meg bennünket!

A hazai szervezett ásványgyűjtés 50 éve (1970-2020)
Minerofil Kiskönyvtár VI. kötete
Szerkesztette: Szakáll Sándor és Hollósy Ferenc
Kiadó: Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, 2022

A könyv a Magyar Minerofil Társaság (MAMIT) kiadványainak VI. köteteként látott napvilágot. A kötet szerkesztőiként arra vállalkoztunk, hogy összeállítjuk az elmúlt 50 év szervezett ásványgyűjtő mozgalomának történetét. A kötet előzményének tekinthető “A MAMIT 30 éves története” című Geoda kiadvány összeállításakor már előre láttuk, hogy ezzel a könyvvel nagy fába vágtuk a fejszénket és nem lesz könnyű a feladat, mert a szakkörök többségének élete néhány kivételtől eltekintve rosszul dokumentált és epizódikus. Tudtuk, hogy a 24. órában vagyunk, hiszen a gyűjtőmozgalom sok meghatározó személye már idős ember vagy már eltávozott közülünk.

De vállaltuk a feladatot, mert azzal is tisztában voltunk, ha nem gyűjtjük össze minél hamarabb a még meglévő dokumentumokat, fotókat, tárgyakat, és nem rögzítjük a még élő kulcsemberek visszaemlékezéseit, akkor a jövő nemzedéke alig fog tudni arról, hogy mi történt ezen a téren hazánkban és a saját közelmúltunk története sem lesz dokumentálva.

Egyébként azért is a 24. órában vagyunk ezzel a munkával, mert ez a fajta közösségi lét, – a hagyományos szakköri tevékenység, benne a személyes találkozásokkal, szakköri foglalkozásokkal –úgy tűnik, túl van a virágkorán. A szakköri mozgalom a ‘70-es évek elején indult hazánkban, a ‘80-as és ‘90-es években élte virágkorát, és az ezredfordulótól kezdődően leszálló ágba került. Vannak persze üdítő kivételek, de a trend ezt mutatja. A közösségi lét megváltozása egyértelműen összefügg az internetes világ beköszöntével és gyors térhódításával, ami az emberi kapcsolatokra is jelentős hatást gyakorolt. Mivel a jövő ebbe az irányba mutat, erről is nyújtunk a kötetben egy kis áttekintést. Persze ennek az online világnak a határokon átívelő információáramláson túl sok pozitívuma is van. Például 50 év múlva a következő szerkesztőnek már nem lesz gondja az illusztrációk összeszedésével, hiszen a digitális fényképezés jóvoltából sok kép közül tud majd válogatni. Kérdés persze, hogy a technika rohamos fejlődésével a ma rögzített digitális fotók egyáltalán olvashatók lesznek-e valamilyen eszközzel majd úgy 50 év múlva…

A kötet bevezető írásában a szakköri mozgalom előzményének tekinthető 1945-től 1975-ig terjedő időszak ásványgyűjtéssel kapcsolatos történetét tekintjük át kis visszapillantással a Trianontól 1945-ig tartó meghatározó periódusra. Ez az időszak döntően az egyéni gyűjtésekről szól, és nagyon ritkák voltak az ásványgyűjtő szakkörök. A kötet gerincét az 1968-tól napjainkig működött szakkörök története adja, melyben 35 szakkör históriáját mutatjuk be megalakulásuk időrendi sorrendjében 32 szerző tollából. A leírtakat illusztrálandó fotók és ábrák az egyes fejezetek végére kerültek a jobb áttekinthetőség kedvéért. A 230 oldalas kötetet 265 fotó gazdagítja. Végül a befejező írás az utóbbi évtizedben egyre általánosabbá váló internetes csoportokról, ásványgyűjtéssel kapcsolatos honlapokról ad egy átfogó áttekintést és értékelést.

Bár a kötet a teljesség igényével íródott, bizonyos, hogy több régi vagy akár új iskolai szakkör nem került bele. Ennek oka egyértelműen a fellelhető információk hiánya.

Kötetünkkel egyúttal a gyűjtőmozgalom résztvevői előtt is tisztelegni szeretnénk, hiszen a  földtudományok hihetetlen sok új információt köszönhetnek a gyűjtőknek. Sokan, sokszor leírták már, hogy a gyűjtők által felhalmozott példányok nélkül a múzeumok anyaga sokkal szegényebb lenne. Az ilyen módon összegyűjtött példányok tudományos feldolgozása minden időben számos addig ismeretlen adatot eredményezett. Hazánkban azonban van egy másik oka is annak, amiért a gyűjtőmozgalom jelentősége nem vitatható. Ez pedig a közoktatásból hiányzó ásványtani, általában a földtudományi ismeretek pótlása, az ásványok, kőzetek, ősmaradványok népszerűsítése. Meg sem lehet becsülni, hogy hány kiállítás, előadás, kirándulás kapcsolódott a szakkörökhöz. Látva a mai helyzetet, ezt az ismeretátadást semmi nem pótolhatja – a jövőben sem.

Végül ezúton köszönjük meg szerzőinknek, hogy elkészítették a felkérésben jelzett munkát. Sokan másoknak pedig azt a pótolhatatlan segítséget, amit bizonyos információk, dokumentumok, fotók átadásával nyújtottak számunkra. Külön szeretnénk köszönetet mondani Fehér Béla tárvezetőnek (Herman Ottó Múzeum Ásványtára), aki sokféle anyaggal és információval segítette munkánkat. Bármennyire is igyekeztünk, kötetünk hiányosságokat és hibákat tartalmazhat, ezért kérjük a Tisztelt Olvasót, hogy ezeket jelezzék a szerkesztőknek vagy a szerzőknek, ezzel is pontosítva a leírtakat.

Hollósy Ferenc